7/1986. (VI. 26.)
MM rendelet
a szakfordító és
tolmácsképesítés megszerzésének feltételeiről
A szakfordításról és
tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet 6. §-ának (2) bekezdésében
foglalt felhatalmazás alapján - a felsőoktatási intézményeket irányító
miniszterekkel, országos hatáskörű szervek vezetőivel, az
igazságügyminiszterrel, valamint a 11. §-ban foglaltak tekintetében az Állami
Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökével egyetértésben - a következőket rendelem:
Szakfordító és
tolmácsképesítések
1. § (1) Szakfordító és tolmácsképesítés a
a) szakfordító,
b) szakfordító-lektor,
c) tolmács,
d) szaktolmács és
e) konferenciatolmács
képesítés.
(2) Az (1) bekezdésben
megjelölt képesítések a felsőoktatási intézményekben alap-, illetőleg
továbbképzésben, továbbá a művelődési miniszter által kijelölt intézményekben
szerezhetők meg.
(3) Az (1) bekezdés a)-b)
és a d)-e) pontjában megjelölt képesítéseket társadalomtudományi,
természettudományi, műszaki és gazdasági szakirányokban lehet szerezni.
(4) A (2) bekezdésben
megjelölt szakokat a felvételi tájékoztató tartalmazza, azokat az
intézményeket, amelyekben vizsgát lehet tenni, évenként a Művelődési Közlöny
közli.
2. § (1) Szakfordító képesítést az kaphat, aki a
szakiránynak megfelelő körben, magyar nyelvről idegen nyelvre és idegen
nyelvről magyar nyelvre, vagy idegen nyelvről idegen nyelvre tartalmilag
pontos, nyelvileg helyes fordítás készítésére képes.
(2) Szakfordító-lektor
képesítést az kaphat, aki a szakiránynak megfelelő területen magyar nyelvről
idegen nyelvre, idegen nyelvről magyar nyelvre, vagy idegen nyelvről idegen
nyelvre - az eredeti szöveggel egyenértékű - nyomdakész fordítás elkészítésére
képes.
3. § (1) Tolmácsképesítést az kaphat, aki általános
témakörökben magyar nyelvről idegen nyelvre, idegen nyelvről magyar nyelvre,
vagy idegen nyelvről idegen nyelvre tartalmilag pontos, nyelvileg helyes
tolmácsolásra képes.
(2) Szaktolmács
képesítést az kaphat, aki a szakiránynak megfelelő körben magyar nyelvről
idegen nyelvre, idegen nyelvről magyar nyelvre, vagy idegen nyelvről idegen
nyelvre tartalmilag pontos, nyelvileg helyes tolmácsolásra képes.
(3) Konferenciatolmács
képesítést az kaphat, aki magyar nyelvről idegen nyelvre, idegen nyelvről
magyar nyelvre, vagy idegen nyelvről idegen nyelvre nagyobb nyilvánosság előtt
teljes terjedelmet közvetítő, összefoglaló (konszekutív), vagy egyidejű
(szinkron) tolmácsolásra képes.
(4) Az (1)-(3)
bekezdésben megjelölt képesítések megszerzésének további feltétele az e
tevékenységekhez szükséges szakmai, etikai és protokolláris szabályok ismerete.
4. § (1) Szakfordító vizsgára az jelentkezhet, aki
felsőfokú (elsősorban szakirányú) iskolai végzettséget tanúsító oklevéllel
rendelkezik.
(2) Szakfordító-lektor
vizsgára az jelentkezhet, akinek szakfordító képesítése van.
(3) Tolmácsvizsgára -
iskolai végzettségétől és életkorától függetlenül - bárki jelentkezhet.
(4)
Szaktolmácsvizsgára az jelentkezhet, aki felsőfokú (elsősorban szakirányú)
iskolai végzettséget tanúsító oklevéllel rendelkezik.
(5) Konferenciatolmács
vizsgára az jelentkezhet, akinek szaktolmács képesítése van.
5. § Aki e rendelet hatálybalépése előtt legalább négy éven
át munkaviszonyban vagy munkaviszonyon kívül, díjazás ellenében hivatásszerűen
szakfordítóként, tolmácsként vagy szaktolmácsként működött, szakfordító,
illetőleg szaktolmács vizsgára felsőfokú képzettség nélkül is jelentkezhet.
6. § (1) Szakfordító és szaktolmács vizsgára történő
jelentkezéskor csatolni kell a felsőfokú iskolai végzettséget tanúsító oklevél
hiteles másolatát, szakfordító-lektor vagy konferenciatolmács vizsgára
jelentkezés esetén a szakfordító, illetőleg a szaktolmács bizonyítvány hiteles
másolatát.
(2) A vizsgáztató
szervhez benyújtott jelentkezéskor - a tolmácsvizsga kivételével - meg kell
jelölni, hogy a kérelmező milyen szakterületen és milyen vizsgát kíván tenni.
(3) A vizsgára
bocsátásról a vizsgáztató szerv határoz és erről az érdekeltet a vizsga előtt
legalább 3 héttel - írásban - értesíti. A vizsgára bocsátás csak a 4. §-ban
meghatározott feltételek hiányában tagadható meg.
7. § (1) A tolmácsvizsga díja 500 forint; a szakfordító,
illetve a szaktolmácsvizsga díja 600 forint; a szakfordító-lektor, továbbá a
konferenciatolmács vizsga díja 700 forint. A vizsgadíjon felül felmerülő egyéb
költségek (pl. oklevél illetéke, útiköltség stb.) a vizsgázót terhelik.
(2) A vizsgáztatással
összefüggésben felmerült tényleges költségek elszámolása után a vizsgadíjból
fennmaradó összeg az intézményi rezsiköltségek (energia, papír, irodaszer,
posta stb.) fedezetéül szolgál.
(3) A befizetett vizsgadíj
a vizsgáról való távolmaradás esetén nem követelhető vissza. Ha a jelentkező a
vizsgán hibáján kívül (betegség, külföldi kiküldetés, katonai szolgálat stb.
miatt) nem jelent meg és távolmaradását hivatalosan igazolta, legkésőbb az
akadályoztatás megszűnésétől számított 15 napon belül írásban kérheti a vizsga
elhalasztását. Vizsgahalasztás csak egy alkalommal engedélyezhető. Az
elhalasztott vizsga időpontjától számított 6 hónapon belül a jelentkező a
vizsgadíj újabb befizetése nélkül tehet vizsgát.
(4) Nem kell fizetnie
az egyetemi és főiskolai hallgatónak az (1) bekezdésben megjelölt vizsgadíjat,
ha a rendeletben megjelölt vizsgákat az alapképzés keretében teszi le.
8. § Annak a jelentkezőnek, aki külföldi felsőoktatási
intézményben szerzett fordító vagy tolmácsképesítést, és azt az oklevelében
megjelölt nyelven kívül a magyar nyelvre is érvényesíteni kívánja, kiegészítő
vizsgát kell tennie.
Vegyes
rendelkezések
9. § Az e rendeletben szabályozott képzés útján szerzett,
valamint a 10. §-ban megjelölt képesítések a nyelvpótlékra jogosultság
szempontjából a felsőfokú állami nyelvvizsga-bizonyítvánnyal egyenértékűek.
10. § (1) Az e rendeletben meghatározott képesítésekkel
egyenértékű
a) az 1011-67-2/1951. (VIII. 11.) KM rendelet alapján
szerzett fordító, tolmács, valamint fordítótolmács,
b) a 4/1978. (III. 18.) OM és a 2/1978. (II. 24.) OM
rendelettel módosított 3/1974. (II. 6.) MM rendelet alapján szerzett
szakfordító, tolmács, valamint szakfordító és tolmács,
c) a 33.119/1978. (M. K. 16.) MM intézkedés alapján
szerzett fordító, illetőleg fordító és tolmács, valamint szakfordító, továbbá
szakfordító és tolmács és
d) a 8. §-ban foglalt megkötéssel a
külföldön szerzett fordító, illetőleg tolmács
képesítés.
(2) A szakfordító
képesítéssel egyenértékű az 1986. július 1-jéig tett szakmai anyaggal bővített
felsőfokú állami nyelvvizsga, ha a szakfordító a rendelet hatálybalépése előtt
már legalább ötéves szakmai gyakorlatot is szerzett.
11. § (1) Ez a rendelet 1986. július 1-jén lép hatályba.
Egyidejűleg hatályát veszti
a) a tolmácsigazolványról és a tolmácsok
nyilvántartásáról szóló 1/1962. (VII. 7.) MM rendelet,
b) a bíróságok és ügyészségek előtti szóbeli
tolmácsolásról szóló 2/1963. (IV. 17.) MM rendelet és az azt módosító 5/1973.
(IX. 19.) MM rendelet,
c) a szakfordító- és tolmácsképzésről, valamint a
tolmácsigazolványhoz szükséges vizsgáról szóló 3/1974. (II. 6.) MM rendelet és
az azt módosító 4/1978. (III. 18.) OM rendelet, valamint a 2/1980. (II. 24.) OM
rendelet,
d) a tolmácsokat vizsgáztató bizottság elnökének és
tagjainak díjazásáról szóló 152/1971. (M. K. 16.) MM utasítás.
(2) A fegyveres erők
és a fegyveres testületek által alkalmazott szakfordítók és tolmácsok
tekintetében az illetékes miniszter, országos hatáskörű szerv vezetője e
rendelettől eltérő szabályokat állapíthat meg.
