Honosítás, nem pusztán fordítás
Mallász Judit,
2009. 07. 18. szombat
Egy számítógépen futó irodai szoftvert, egy mobileszközön működő
navigációs programot, vagy magát a mobiltelefont a legtöbb ember anyanyelvén
szereti használni. A külföldről származó termékeket tehát magyarra, a hazai
fejlesztésűeket pedig angolra, németre, és ki tudja
hányféle nyelvre kell átültetni. Nem szolgaian lefordítani, hanem a
végfelhasználói piac igényeihez igazítva honosítani.
Az elmúlt tíz-tizenöt évben a hazai üzleti életben jelentősen megnőtt a
nyelvet tudók száma. Manapság már a kis- és középvállalatok jó részének sem
jelent gondot egy-egy idegen nyelvű anyag megértése, lefordítása. Elmondható,
hogy az infokommunikáció területén
átlagon felüli a nyelvtudás; a legtöbb cégnél vannak olyan munkatársak, akik
otthonosan mozognak legalább az angol és a német nyelvben, könnyedén beszélnek
és leveleznek a külföldiekkel, nehézség nélkül megértik a műszaki leírásokat.
Egyre ritkábban használatos segédeszközök
Egész más a helyzet azonban akkor, ha nagyobb lélegzetű szövegekről, műszaki
dokumentációkról, felhasználói felületekről vagy teljes szoftverekről van szó.
Ezeknek az anyagoknak idegen nyelvről magyarra vagy magyarról idegen nyelvre
történő átültetését – honosítását – jellemzően még azok a vállalatok sem tudják
házon belül elvégezni, amelyeknél sok a kiváló nyelvtudor. Ilyenkor jönnek be a
képbe a fordítóirodák.
Nem azonos a fordítással
Jelenleg a magyar piacon 20-30 nagy kapacitású, nagyobb forgalmú, továbbá
néhány száz közepes és kisebb forgalmú fordítóiroda működik, számukat senki sem
tudja pontosan. Ezeknek az irodáknak összességében több ezer fordító dolgozik –
tájékoztat Reha László, a 35 tagot számláló Magyarországi Fordítóirodák
Egyesületének (MFE) elnöke. Ez a kapacitás kielégíti a hazai igényeket,
különösen manapság, hiszen az elmúlt hónapokban érezhetően visszaestek a
megrendelések. Az export-import tevékenység lelassulása, az üzletkötések és
beruházások visszaszorulása magától értetődően maga után vonja a fordítási
igény csökkenését.
A fordítóirodák közül természetesen nem mindegyik foglalkozik honosítással;
ez utóbbi jóval szűkebb világ (a honosítással professzionálisan foglalkozó cégek
száma nem éri el a tízet). De mi is az alapvető különbség a fordítás és a
honosítás között? Egy anyag honosítása (más néven lokalizációja) sokkal
bonyolultabb, összetettebb feladat, mint a sima fordítás. Honosításkor a
forrásnyelvi dokumentációt (a felhasználói kézikönyvet, a képernyőn megjelenő
felületet, a súgót stb.) adaptálni kell az adott végfelhasználói piacra, a
helyi sajátosságok figyelembevételével.
Apróságnak tűnik, de rendkívül zavaró lehet, ha például a dátum vagy a hét
napjai nem a helyi nyelv szokásai szerint jelennek meg a képernyőn. De
esetenként komoly feladatot jelenthet az is, hogy egy megadott helyre (például
egy mobiltelefon kijelzőjén) az angolnál jóval hosszabb idegen nyelvű
kifejezést kellene beszorítani, ráadásul mindig, mindenütt, következetesen
ugyanazokat a szavakat használva. Óriási zavart okozhat ugyanis a
felhasználónál, ha egyazon fogalmat másképpen neveznek el például a súgóban, a
képernyőn és a nyomtatott dokumentumban.
„Mindenkit óva intenék attól, hogy egy lokalizációs feladatot sima
fordításként kezeljen. A munka magas színvonalú elvégzéséhez speciális
ismeretek és különféle támogatószoftverek kellenek, amelyek kezelését alaposan
meg kell tanulni. A honosítási munka komoly felkészültséget igényel” – mutat rá
Reha László.
Reha László, Magyar Fordítóirodák Egyesülete
Több munkafolyamat, magasabb ár
Egy kis ország, illetve kis nyelv esetében a lokalizációs feladatok többsége
a külföldi vállalatok részéről merül fel. A multinacionális informatikai cégek
– a piaci bevezetést megelőzően – jellemzően csomagban végzik el egy-egy
termékük honosítását tíz, húsz vagy akár ötven nyelvre, köztük a magyarra. Az
ilyen feladatokkal általában valamelyik nagy nemzetközi fordítóirodát bízzák
meg, amelyiknek a világ minden táján vannak leányvállalatai. A leányvállalatok
többnyire szegmentálják a feladatokat; a magyarországi lerakatok jellemzően a
közép-kelet-európai nyelvekkel foglalkoznak.
Reha László elmondása szerint a fordítóirodák között mindig éles volt az
árverseny. A megrendelők mindig érzékenyen reagáltak az árakra, és manapság
talán még kritikusabban szemlélik az ajánlatokat. Az elmúlt két évben egyébként
nagyjából stagnáltak, vagy legfeljebb az inflációval emelkedtek az árak.
Honosításkor és fordításkor az alapárak hasonlóak, a honosításnál azonban
több a munkafolyamat, következésképpen a munka elvégzésének összára magasabb,
mint a fordításé.
A nagyobb munkáknál jellemzően megversenyeztetik a fordítóirodákat. A
kormányzati szektorban – Magyarországon és az Európai Unióban is – vannak
közbeszerzési eljárások, az üzleti világban részben a pályáztatás, részben a
hosszú távú együttműködésre épülő munkakapcsolat terjedt el. A kisebb cégek
alapvetően az árakat versenyeztetik meg.
Pontos elvárások kellenek
A megrendelő kiadta a feladatot, megállapodtak a fordítóirodával az árban. A
honosítás néhány hét vagy hónap alatt elkészült. A megrendelő átveszi a
magyarra átültetett anyagot, majd szakavatott munkatársai elmélyednek a
szövegekben. És a fejükhöz kapnak. Mert az „empty object list”
helyenként „üres objektumlista”, másutt „ürítsd ki az objektumlistát”, a „next” helyenként „tovább”, másutt „következő”, megint
másutt „folytatás”, a hét napjainak írásmódja (a helyszűke miatt) meglehetősen
sutára sikeredett (például kedd helyett ked), és úgy
egyébként a teljes szöveg magázza a felhasználót, miközben a cégnél mindenütt a
világon a tegezés dívik. Mit tehet ilyenkor a megrendelő, illetve hogyan
előzhetők meg az effajta problémák?
|
Csapdák
|
|
· Felszólító vagy kijelentő mód alkalmazása;
többértelmű szavak. Nem minden esetben eldönthető. Ha kontextusba helyezve
sem egyértelmű, a szoftverfejlesztőkhöz kell fordulni. Lényeg: a fordító
ismerje a potenciális veszélyt.
· A változók felismerése. A fejlesztők sokszor
alkalmaznak úgynevezett beszédes változókat, amiket nem szabad lefordítani.
Vajon rájön-e a fordító?
· A tag-ek közé zárt
elemek mozgatása, megcserélése úgy, hogy minden a megfelelő helyre kerüljön.
|
„A reklamációk nagy része megelőzhető, ha a megrendelő pontosan megmondja az
elvárásait. A legtöbb veszélyt az rejti magában, ha az ügyfél csak gyors és jó
fordítást kér. Ilyenkor nincs mihez igazodnia a fordítóirodának, ahol egy-egy
nagyobb munkán ráadásul több munkatárs is dolgozik; ez még jobban
összekuszálhatja a dolgokat” – fogalmaz Reha László.
A megrendelőnek feltétlenül meg kell jelölnie a honosított anyag
célcsoportját (hol fog megjelenni, milyen célra használják fel, belső
információs anyag lesz-e, honlapra kerül-e stb.), valamint a szöveg stílusát.
Ide tartozik például a tegezés-magázás kérdése.
Nagyon sokat segít, ha a megrendelő szószedetet készít a fordítóirodának. Az
informatika területén különösen gyakori, hogy egy-egy idegen kifejezésnek
többféle magyar változata is használatos. Minden vállalat maga tudja, hogy
melyik magyar kifejezést részesíti előnyben (mit használt már korábban),
illetve hogy esetenként ragaszkodik-e az eredeti angol szóhoz vagy bizonyos
rövidítésekhez. Ha mindezt pontosan rögzítik, akkor nem lehet vita. Ha viszont
a fordító eltér az instrukcióktól, akkor az egyértelműen hiba. Természetesen a
legnagyobb gondosság ellenére is előfordulhatnak tévedések, de azok az esetek
többségében már gyorsan korrigálhatók.
A szakértő tapasztalata szerint az egyik leggyakoribb hiba, hogy a fordító
vagy fordítók nem konzisztensen alkalmaznak bizonyos szakkifejezéseket. Ez
pedig megzavarhatja a felhasználót, ezért ellenőrzéskor fokozottan oda kell
figyelni ezekre a pontokra.
Nehezebben orvosolható a probléma, ha a megrendelő a szöveg stílusával
elégedetlen. Néhány alapvető, nyilvánvalóan zavaró (magyartalan, döcögős)
elemen kívül ugyanis teljesen szubjektív, hogy valakinek tetszik-e a szöveg
stílusa vagy sem.
Célszerű az angollal indulni
Ha egy magyar termékkel szeretne a cég külföldön megjelenni, akkor célszerű
először az angol nyelvű változatot elkészíttetni. Ez olyan alapot teremt,
amelyből a későbbiekben bármilyen nyelvre könnyűszerrel elvégezhető az
adaptáció.
Megfontolandó, hogy több nyelv esetén, országonként külön-külön
fordítóirodához forduljon-e a megrendelő, vagy inkább egy olyan nagy,
nemzetközi szervezetet keressen meg, amely komplex megoldást tud nyújtani az
összes nyelvre. Már vannak ilyenek, a világ
Ideális esetben egy honosítási folyamat három lépcsőből áll: a fordításból,
a lektorálásból és a minőség-ellenőrzésből. Az, hogy a honosítás folyamata miként
zajlik a gyakorlatban, alapvetően az ügyfél érettségétől függ. Vannak cégek,
amelyeknek saját validátoruk van, tehát a
terminológiát, illetve a komplex munkát maguk hagyják jóvá. Vannak viszont
olyan megrendelők, amelyek teljes mértékben a szolgáltatóra bízzák a munka
elvégzését, beleértve a minőségbiztosítást is – tájékoztat Riesz
Zoltán, a csehországi (Brünn) központú Moravia IT
Hungary ügyvezető igazgatója.
A szoftvertermékek honosításánál bevett gyakorlat, hogy a megrendelő és a
szolgáltató keretszerződést köt. A fordítóiroda e szerződés alapján lokalizálja
a szoftverek frissítéseit.
Országra szabott árak
A Moravia tapasztalatai szerint az árak – a gazdaság egyéb területeihez hasonlóan – nagymértékben függnek az ország gazdasági viszonyaitól, a munkaerő költségeitől, illetve a befektetendő munka mennyiségétől. Ennek megfelelően egy nemzetközi fordítóiroda jellemzően országokra, de legalábbis régiókra szabott árakkal dolgozik. Általános szabály, hogy egy kisebb munka fajlagosan drágább, mint egy komplex, összetett lokalizációs feladat elvégzése.
|
Apró észrevételek a Blackberry
Curve 8900 honosításával kapcsolatban
|
|
· A telefonjegyzékben beállítható, hogy a
készülék a vezetéknév szerint rendezze sorba a névjegyeket. Az átrendezés
után az írásmód: Kovács, István
· Ha automatikus címről érkezik a Blackberryre e-mail (például egy hírlevél), akkor a több
tagból álló feladónevet személynévként kezeli a készülék. Ha például a feladó
a Virtual Desktop Advisor, akkor a levél fejléce a következőképpen jelenik
meg: Desktop Advisor, Virtual
· A hétköznapok rövidítése: hét., ked., sze.,
csüt., pént., szo., vas.
· Egy-egy opció vagy funkció kiválasztásakor,
bekapcsolásakor a „Ki” ellentéte nem a „Be”, hanem az „Aktív”.
· A mellékelt asztali szoftver része a Roxio Media Manager. Ezzel lehet a multimédiás
állományokat kezelni, mozgatni a pc és a Blackberry között. E szoftver Beállítások párbeszédablakában van olyan legördülő lista,
amely német elnevezéseket tartalmaz.
|
Az utóbbi évben az árcsökkenés általánosságban 10 százalékra tehető. A
magyar piac nemzetközi viszonylatban nem számított drágának, ám a válság ezen a
téren is érezteti hatását. Míg korábban a fordítói/honosítási árak meglehetősen
széles sávban mozogtak, addig ma mindenki a sáv alsó részére kényszerül.
„A honosítás meglehetősen munkaigényes, továbbá a munkafolyamatban
résztvevőket időről időre képezni kell. Noha a minőségi munka elképzelhetetlen
korszerű informatikai és távközlési eszközök nélkül, mégis a kivitelezést végző
szervezeten áll vagy bukik az eredmény” – mutat rá Riesz
Zoltán.
Egy honosítással foglalkozó nagy szervezetnél kulcspozíciója van a
projektmenedzsernek, aki megszervezi és átlátja a munkát. Pontosan érti, hogy
miről van szó, figyel a szakmai, jogi, technikai részletekre, és le is tudja
vezényelni az egész folyamatot. A projektmenedzser munkáját a nyelvi vezető
támogatja. Ő felel a szakmai-nyelvi kérdésekért, valamint ő irányítja a
fordítókat és a lektorokat. A projektmenedzser mellett technikusok is
dolgoznak. Ők végzik a különböző fájlok kezelését, szétosztását, ellenőrzését,
tesztelését stb.
A munka tényleges kivitelezése értelemszerűen a fordítók feladata. A teljes
piramisban összességében jóval nagyobb számban vannak a nyelvészeti területen
dolgozók, mint a technikai munkatársak.
Kritikus pont a minőségbiztosítás
A honosítások időtartama nagy szórást mutat. Egy nagyméretű szoftver
lokalizációjának elvégzése, a kezdeti lépésektől egészen a tesztelésig, akár
egy évig is eltarthat. Ugyanakkor egy kisebb munka (például egy mobiltelefon
felhasználói felületének honosítása vagy egy vírusirtó lokalizációja) néhány
hónap, vagy sürgős esetben akár 3-4 hét alatt is elvégezhető.
A honosítandó anyag ismeretében, a fordítástámogató eszközök segítségével
előre pontosan megmondható a munka ára, valamint (szinte napra pontosan) az
elkészítés időszükséglete (nyelvtől függően).
Magától értetődik, hogy az első munka tart a leghosszabb ideig, a
frissítések, egy-egy új funkció beépítése már sokkal kisebb feladat.
A honosítás kritikus része a minőségbiztosítás; ez jócskán
meghosszabbíthatja a folyamatot. A lokalizációval foglalkozó nagy fordítóirodák
már mindenütt végeznek minőségbiztosítást; mindig az ügyfél, illetve a
felhasználás helye, módja határozza meg, hogy milyen minőségi követelményeknek
kell a célnyelvre átültetett anyagnak megfelelnie.
Hiányoznak az ismeretek
Jóllehet a honosítás két irányban – idegen nyelvről magyarra és fordítva is
– működik, a mérleg egyértelműen a nemzetközi termékek magyarországi
honosításának oldalára billen. Természetesen van egy vállalati kör, amely
megjelenik termékeivel a külföldi piacokon, ám ezek száma még meglehetősen
csekély – hívja fel a figyelmet Riesz Zoltán.
„A magyar piacon nagyon sok az innovatív ötlet, de viszonylag kevés válik
belőlük igazán jó, a nemzetközi színtéren értékesíthető termékké. A külpiacokon
való megjelenés gátja az is, hogy sok kisebb vállalkozás nincs tisztában a
honosítás folyamatával, túl bonyolultnak tartja azt, így inkább nem is
foglalkozik vele. Ez nagy hiba, ugyanis a földrajzi terjeszkedést, az üzleti
sikereket nagyban megkönnyíti, ha a termék a helyi nyelven – például a környező
országok nyelvein – is megjelenik. Gazdasági válság idején ez nem csupán egy
további lehetőség, hanem egyfajta kényszer is” – fogalmaz a honosításokkal
foglalkozó szakember.
Bevált szokás egyébként, hogy első lépésben nem a teljes
termékdokumentációt, hanem annak csak legfontosabb elemeit honosítják. Ezzel
már megkezdődhet a termék nemzetközi szereplése, majd a forgalom növekedésével
arányosan terjeszthető tovább a lokalizáció is.
Bizalmi kapcsolat
Bessenyei Gábor, a jellemzően szoftverek honosításával foglalkozó Morphologic Lokalizáció Kft. ügyvezetője a csoportmunka,
illetve a terminológia és a konzisztencia fontosságát emeli ki. Egy szoftver
lefordítása többnyire olyan hatalmas munka, hogy egyszerre többen is dolgoznak
rajta. Éppen ezért csak szoros csoportmunkával és megfelelő fordítástámogató
eszközökkel (például fordítói memória alkalmazásával) képzelhető el, hogy az
egyes kifejezéseket mindenki, illetve minden alkalommal ugyanúgy fordítsa le.
Bessenyei Gábor, Morphologic Lokalizáció
A konzisztencia érdekében nagyon fontos a sorrendiség: először a felhasználói interfészt kell elkészíteni, letesztelni, majd annak véglegesítéseután következhet csak a többi anyag
(a súgó, a felhasználói kézikönyv stb.), ahol szigorúan ugyanazokat a kifejezéseket kell használni, mint a felhasználói felületen.
Fontos, hogy a fordító rendelkezzék a munka elvégzéséhez szükséges
termékinformációval. Ennek biztosítása is a megrendelő (gyártó) feladata,
hiszen ő rendelkezik a megfelelő forrásanyagokkal.
Hasonlóképpen a stílust is a cég határozza meg. (Legalábbis ez az ideális
forgatókönyv.) Fontos, hogy a honosítás során folyamatos legyen a kapcsolat az
óhatatlanul felmerülő és eldöntendő kérdések tisztázása érdekében. Mindezekből
látható, hogy a megrendelő és a honosítást végző szervezet között
elengedhetetlen a bizalmi kapcsolat.
Adatbázis-kezelők, fordítói memóriák
Sajnos még ma is vannak olyan projektek, amelyeknél a megrendelő egy
Excel-táblázatba szedve adja meg a fordítandó anyagot. A munkát az Excel-formátum
annyiban nehezíti, hogy – ellentétben a korszerű fordítástámogató eszközökkel,
ahol a fordító kaphat némi kontextusinformációt
(például egy párbeszédpanel képét) – a forrásanyagot ezzel kiszakítják eredeti
környezetéből, illetve konverziós problémák is felléphetnek (például a
karakterkódolásnál, ansi vagy unicode).
A terminológiánál problémát okozhat, ha azt nem lehet egyszerűen importálni egy
korszerű terminológiakezelő rendszerbe.
Ez a megoldás rendkívül nehézkesen alkalmazható a csoportmunkában.
Elavult eljárásnak tekinthető az is, amikor a programfejlesztő az összes
szövegelemet egy táblázatkezelőbe exportálja. A kapott elemeket a fordító
feldolgozza, majd szintén táblázatkezelő formátumban visszaadja a
megrendelőnek. Az eredményt aztán importálják a szoftverbe. Ez a folyamat
gyakorlatilag bármilyen hagyományos fordítástámogató eszközzel elvégezhető.
Nagy hátránya viszont, hogy a szövegelemek a kontextusból kiszakítva
szerepelnek.
Az egységes terminológia kialakításához, valamint a csoportmunka
támogatásához ma már számos korszerű fordítástámogató eszköz áll rendelkezésre.
Melyek ezek legfontosabb elemei?
Az első csoportba a terminológiát tartalmazó, többnyelvű adatbázis-kezelők
tartoznak. A korábbi, kliens-szerver alapú rendszereket egyre inkább az
internetről elérhető megoldások váltják fel.
Rendkívül fontos szerepet játszanak a fordítói/honosítási munkában a
fordítói memóriák. Ezek egyik feladata a hatékonyságnövelés, a fordítás
sebességének a növelése, következésképpen a költségek csökkentése, másik
feladata a minőség javítása.
|
Szöveg és hang
|
|
Az infokommunikáció világában nemcsak szöveget, hanem
hanganyagokat is honosítanak. Jellemző példa a mobiltelefonok beszélő
szoftvereinek honosítása. Más területeken, így például az interneten
megjelenő tréninganyagoknál, játékszoftvereknél, navigációs eszközöknél,
autókban szintén előfordul hang alapú lokalizáció.
|
A fordítói memória olyan adatbázis, amelybe a fordítás során keletkező
forrásnyelvi-célnyelvi szövegpárok, szegmensek kerülnek be. A szoftverek
honosításánál a szegmentálás alapját általában a stringek
(szöveg típusú változók) képezik, a folyó szövegben jellemzően egy mondat
tekinthető egy szegmensnek.
Léteznek kifejezetten a programok lokalizációját szolgáló célszoftverek is.
Ide tartoznak például azok az eszközök, amelyek közvetlenül a forrásfájlokból,
például Windows alapú alkalmazásoknál .dll-ből
vagy .res (resource) fájlokból nyerik ki a
szövegelemeket, és jelenítik meg azokat a párbeszédablakban. Így a fordító
rögtön látja, hogy például a lefordított kifejezés befér-e a rendelkezésére
álló mezőbe.
Az alapvetően folyó szövegek fordításához kifejlesztett fordítástámogató
eszközök (fordítói memóriák stb.), valamint a szoftverek honosításához használt
célszoftverek között az az alapvető különbség, hogy
ez utóbbiak a konkrét elemhez kötik a fordítást, illetve az adott elemekből
építenek fel egy adatbázist. Ez azért fontos, mert egy adott programon belül
minden egyes szöveg típusú változónak (azaz minden bejegyzésnek) egyedi
azonosítóval kell rendelkeznie. Amennyiben a fordító figyelmen kívül hagyja
ezeket az azonosítókat, illetve egy szoftverfrissítés honosításánál például
sima fordítói memóriát alkalmaz, akkor megtörténhet, hogy a száz helyen
előforduló „save” utasítást minden helyen átírják,
holott az eredeti szoftverben csupán egyetlen helyen módosult a parancs.
