Az Alkotmánybíróság 354/B/1995. sz. határozata

A Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete 1995 márciusában beadványban fordult az Alkotmánybírósághoz a hiteles fordítás monopóliumának megszüntetése céljából. Az Alkotmánybíróság 1998. elején meghozta alábbi döntését.

Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága
354/B/1995.
 
 
A Magyar Köztársaság nevében!

Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálata iránt kezdeményezett eljárásban meghozta az alábbi határozatot.

Az Alkotmánybíróság a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986.(VI. 26.) Mt. Rendelet 5. §-a és a végrehajtására kiadott 7/1986.(VI. 26.) IM rendelet 5. § (1) és (3) bekezdése, továbbá a 6. § (1)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt elutasítja.

 
Indokolás

I.

Az indítványozói álláspont szerint a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986.(VI. 26.) Mt. rendelet (a továbbiakban R.) 5. §-a és a végrehajtására kiadott 7/1986.(VI. 26.) IM rendelet (a továbbiakban Vhr. 5. § (1) bekezdés első mondatából a „kizárólagos” szó, valamint e § (3) bekezdésének első mondatában szintén a „kizárólagos” szó, továbbá a 6. § (1), (2), (3), (4) és (5) bekezdése alkotmányellenesek, mert beleütköznek az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdésébe, illetve a 70/A § (1) bekezdésébe. Érvelése szerint az, hogy a R. hiteles fordítások készítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatok készítését igen szűk körben létező kivételektől eltekintve az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda (a továbbiakban: OFFI) hatáskörébe utalta, továbbá hogy a Vhr. alapján bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál tolmácsolást csak az OFFI végezhet, sértik a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát, mert a jogszabályhelyek nem különítik el az állam, mint a gazdasági tevékenység alanya jogait és kötelességeit a gazdasági tevékenység állami befolyásának eszközeit jelentő közhatalmi jogosítványoktól, továbbá, mert a jogszabályhelyek hátrányosan különböztetnek a szakfordítók, tolmácsolási képesítéssel rendelkező személyek között, illetve az OFFI-hoz képest hátrányosan különbözteti meg az olyan társaságokat, amelyeknek tagjai, illetve alkalmazottai között szakfordító, illetve tolmács képesítéssel rendelkező magánszemélyek találhatóak. Ez utóbbiak ugyanis nem végezhetnek hiteles fordítást, csak a 7/1986.(VI. 26.) IM rendelet 6. § (5) bekezdése által meghatározott tárgykörökben. Az indítványozó úgy vélekedik, hogy a jogalkotó a gazdaság egyetlen szereplőjének, így az OFFI-nak sem, amely olyan gazdasági társaság, amelynek egyetlen részvényese az Igazságügyi Minisztérium, nyújthat olyan előnyöket, amelyek a gazdaság többi szereplőjét hátrányos helyzetbe hozzák.

A R. 5. §-sa szerint:

„Hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegen nyelvű hiteles másolatot – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda készíthet.”

 
A Vhr. 5. § (1) bekezdése a következő:

„Az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Irodának (a továbbiakban: OFFI) az R. 5. §-a szerinti kizárólagos feladatkörébe tartozik bármely megrendelő részére

a) idegen nyelvű szövegnek magyar nyelvre, vagy más idegen nyelvre, továbbá magyar nyelvű szövegnek idegen nyelvre való hiteles fordítása;

b) más által készített fordítás hitelesítése;

c) idegen nyelvű iratról hiteles másolat készítése.”

 
A Vhr. 5. § (3) bekezdése így rendelkezik:

„Az OFFI-nak az R. 5. §-ában meghatározott kizárólagos feladatköre nem érinti a külképviseleteknek a más jogszabályban vagy nemzetközi szerződésben meghatározott hatáskörét fordítások, valamint idegen nyelvű iratmásolatok készítésére és azok hitelesítésére, továbbá a közjegyzőknek a külön jogszabályban meghatározott hatáskörét idegen nyelvű okirat elkészítésére, fordítás hitelesítésére, idegen nyelvű okiratról hiteles másolat készítésére, idegen nyelvű okirat, illetőleg idegen nyelvű okiraton aláírás hitelesítésére.”

 
A Vhr. 6. § (1) bekezdése szerint:

„A budapesti székhelyű bíróságnál, ügyészségnél, valamint nyomozóhatóságnál (a továbbiakban együtt: bíróság) a tolmácsolást az OFFI látja el.”

 
A Vhr. 6. § (2) bekezdése így szól:

„Ha az OFFI-nak a szükséges nyelvben jártas tolmácsa nincs, továbbá a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolásra a bíróság illetékességi területén a jegyzőnél nyilvántartott tolmácsot kell kirendelni.”

 
A Vhr. 6. § (3) bekezdése a következő:

„Ha az (1)-(2) bekezdés alapján a tolmácsolás nem biztosítható, annak ellátására a szükséges nyelvben jártas más alkalmas személyt kell kirendelni.”

 
A Vhr. 6. § (4) bekezdése így rendelkezik:

„Ha a nem budapesti székhelyű bíróságnál a tolmácsolás szakképzett tolmács, vagy más alkalmas személy kirendelésével nem biztosítható, az OFFI bármely bíróságnál köteles a tolmácsolást ellátni.”

 

Az Alkotmány 9. § (1) bekezdése így rendelkezik:

„Magyarország gazdasága olyan piacgazdaság, amelyben a köztulajdon és a magántulajdon egyenjogú és egyenlő védelemben részesül.”

 

Az Alkotmány 9. § (2) bekezdése szerint:

„A Magyar Köztársaság elismeri és támogatja a vállalkozás jogát és a gazdasági verseny szabadságát.”

 
Az Alkotmány 70/A. § (1) bekezdése a következő:

„A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül.”

 

II.

Az indítvány nem megalapozott.

1. Az Alkotmánybíróság több határozatában foglalkozott az indítvány kapcsán fölmerült alkotmányossági aggályokkal (58/1994.(XII. 14.) AB, ABH 338, 3/1995.(II. 17.) AB, ABH 1995. 2., 40., 33/1993.(V. 28.) AB, ABH 249.). Az indítványozó maga is helyesen hivatkozik indítványában az itt elsőként említett alkotmánybírósági határozatra, amely kimondja többek között: „Törvényi rendelkezés alapján nem kizárólag az állam által végezhető gazdasági tevékenységet az Alkotmány 9. § (1) és (2) bekezdése alapján – a tevékenységre vonatkozó szakmai feltételek megtartásával – bárki egyenlő jogon, szabad versenyben folytathat.” Kétségtelen, hogy a hiteles fordítások, valamint idegen nyelvű másolatok készítése, illetve meghatározott szerveknél tolmácsolás végzése nem szerepel a kizárólag az állam által végezhető gazdasági tevékenységek között. Az Alkotmánybíróság 59/1992.(XI. 6.) AB határozatában (ABH 1992, 273.) arra az álláspontra helyezkedett, hogy „Azokban az esetekben, amelyekben az államot az autonóm vagyoni (polgári jogi viszonyok egyik szereplőjeként és nem közhatalmi funkciót gyakorló szervezetként kell értékelni, az Alkotmánybíróság álláspontja szerint meg kell szüntetni az állami tulajdonforma privilegizált helyzetét.” Az Alkotmánybíróság megítélése szerint azonban jelen esetben a megtámadott jogszabályban nem önmagában vett gazdasági tevékenységről, hanem közhatalmi funkcióról van szó. A Vhr. 5. § (3) bekezdése ugyanis az OFFI mellett taxativ felsorolásban külképviseletek, valamint közjegyzők külön jogszabályban meghatározott hatásköreire utal. Az Alkotmánybíróság 21/1990.(X. 4.) AB határozatában (ABH 1992. 81.) kifejtette, hogy az Alkotmány 9. § (1) bekezdése nem tulajdonformák között különböztet, hanem ellenkezőleg; a tulajdon bármely formájára nézve diszkrimináció-tilalmat fogalmaz meg. A határozat gondolati tartalma szerint – amelyet az Alkotmánybíróság több határozatában továbbfejlesztett – az Alkotmány 70/A § (1) bekezdése szerinti jogegyenlőségi tétel az Alkotmány 9. § (1) bekezdése alapján a tulajdonhoz való jogra és az abból folyó egyéb vagyoni jogokra is vonatkozik. Így a polgári jogi jogalanyok (a társasági jogban a társaságok) között a vagyoni viszonyok körében tett megkülönböztetés – kellő súlyú alkotmányos indok hiányában – alkotmányosan megengedhetetlen.

Önmagában az a körülmény, hogy az állam valamely gazdasági tevékenységre gazdasági társaságot hoz létre nem alkotmányellenes. Jelen esetben azonban az állam által létrehozott gazdasági társaság közfeladatot lát el, amelynek során közhitelű teljes bizonyító erejű köziratot bocsát ki. A 108/B/1992. AB határozatban kifejtettekhez hasonlóan (ABH, 1994. 525.) arról van szó, hogy az OFFI olyan szolgáltatást végez, amelynek lényege a közhitelesség. Az Alkotmány 10. § (2) bekezdése szerint „az állam kizárólagos gazdasági tevékenységének körét törvény határozza meg”. Jelen esetben azonban egyrészt szó sincs arról, hogy a fordítás vagy a tolmácsolás kizárólagos állami gazdasági tevékenység lenne. Sőt, arról sem, hogy a hiteles fordítás vagy a más által készített szövegfordítás hitelesítése az OFFI monopóliuma volna. A hiteles fordítás, a fordítás hitelesítése, a hiteles másolat készítése vagy a bíróságnak, ügyészségnek, nyomozóhatóságnak végzett tolmácsolás nem gazdasági tevékenység, hanem állami feladat ellátása, amelyet jogi és természetes személyek díjazás fejében vesznek igénybe. Következésképpen az Alkotmány felhívott 9. § (1) bekezdésének alapul vételével a köztulajdon és magántulajdon egyenjogúságának sérelme fel sem vethető, a vizsgált jogszabályhelyek és az Alkotmány említett rendelkezése összefüggésbe nem hozhatók.

2. Az indítványozó álláspontja azért téves, amikor azt állítja, hogy az R. és a Vhr. vizsgált rendelkezései az Alkotmány 9. § (2) bekezdésében elismert és támogatott vállalkozás jogát sértik, illetve a gazdasági verseny szabadságát veszélyeztetik, mert sem a hiteles fordítás, sem a fordítás hitelesítése, sem pedig a hiteles másolat készítése nem gazdasági tevékenység. Éles különbséget kell ugyanis tenni a közhiteles szolgáltatás és a gazdasági tevékenység között. Mivel az indítvány által megjelölt alkotmányi rendelkezések gazdasági tevékenységre vonatkoznak a R. és a Vhr. szabályai pedig közhiteles szolgáltatásokra, a vállalkozás jogának, illetve a gazdasági verseny szabadságának sérelme nem állapítható meg.

3. Az indítványozó által felvetett további alkotmányossági kérdés az, hogy a R. és a Vhr. szabályai nem tartalmaznak-e hátrányos megkülönböztetést az azonos végzettségű szakmai csoportok között.

 

Az Alkotmánybíróság már több határozatában kifejtette álláspontját a diszkrimináció tilalmáról. A 61/1992.(XI. 20.) AB határozatában (ABH, 1992. 282.) például az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy alkotmányellenes megkülönböztetés csak akkor állapítható meg, ha összehasonlítható helyzetben levő személyek között tesz a jogalkotó olyan különbségtételt, mely alapjogi sérelmet okoz, illetőleg azzal az egyenlő méltóság alkotmányos követelményét sérti. Nem minden, személyek közötti, jogi megkülönböztetés minősül tehát alkotmányellenesnek.

Jelen ügyben a jogalkotó a kifogásolt rendelkezésekben nem személyek között különböztet, hanem feladatokat és hatásköröket oszt szét. Az azonos végzettségű szakmai csoportba tartozók között nem állapítható meg diszkrimináció azon az alapon, hogy a jogalkotó egy sajátos közfeladat (fordításhitelesítés, tolmácsolás meghatározott állami szerveknél folyó eljárásokban) ellátására vonatkozóan sajátos szabályokat alkot.

A támadott jogszabályi rendelkezések a jogok egyenlő elosztásának alkotmányos követelményét sem sértik, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság ebben az összefüggésben is megalapozatlannak találta, elutasította és a rendelkező rész szerint határozott.

 
Budapest, 1998. január 19.

Dr. Holló András s.k.
alkotmánybíró

Dr. Vörös Imre s.k.
előadó alkotmánybíró

Dr. Zlinszky János s.k.
alkotmánybíró