Keresés
Keresés
2010. szeptember 8., szerda




tlogo

tlogo


Sajtóügynökségek szövegeinek fordítása

Sajtóügynökségek szövegeinek fordításánál figyelembe veend tudnivalók

A sajtóügynökségeknek megvannak a saját törvényszerűségeik, saját stílusuk és tudósításaiknak az a felépítése, amelyet a szakmai, semleges tudósítás elkészítésének a követelményei és a ma már messzemenően a számítógép-használat szükségszerűségei határoznak meg. A fordítónak ismernie kell ezt a karakterisztikát ahhoz, hogy adekvát módon tudjon fogalmazni.
 
A szerkesztőségi stílust a „Lasswell-képlet” követelményei határozzák meg, miszerint egy in-formáció első sorainak választ kell adniuk a ki, mi, mikor, hol, milyen forrásból, és lehetőleg még a hogyan és miért kérdésekre. (Harold D. Lasswell egyesült államok-béli politológusról [1902-1978] nevezték el így.)
 
Minden tudósításnak meg kell felelnie annak a kritériumnak, hogy új dolgokról tájékoztasson, és figyelmet keltsen. Annak eldöntése, hogy egy hírt felvegyenek a kommunikációs láncba, és az bekerüljön a médiumokba, a cím és az első bekezdés (lead) alapján történik, melyekben eszerint a tudósítás minden lényeges közölnivalójának szerepelnie kell.
 
Az ügynökséggel szemben támasztott maximális igény, hogy az információt minden szépítgetés nélkül segítse áttöréshez, ugyanakkor fogja vissza magát, hogy más médiumok különféle átdol-gozásainak, részletes változatainak és interpretációinak teret adhasson.
A sajtóügynökségnél készült szövegek arra szolgálnak, hogy más médiumok olyan nyersanyagá-vá váljanak, amely külső tudósítások kiegészítéseként szolgál, amely tovább alakítható, össze-foglalható vagy külön keretbe beágyazható, és e szövegeknek minden szenzációhajhászástól mentesnek kell lenniük. Különbség van a hard news és a soft news között: A hard news hírek lényege aktuális információs értékükben rejlik. Gyakran foglalkoznak politikai és gazdasági ügyekkel, míg a soft news hírek több szórakoztató elemet tartalmaznak, és legtöbbször a krónika vagy a kultúra területén fordulnak elő.
 
A sajtóügynökségek jellegzetessége, hogy egy esemény időbeli lefolyását egymás után követke-ző, különböző prioritási és sebességi fokú tudósításokban tükrözzék, majd egy témát összefoglal-janak, valamint háttér-információkat kínáljanak az olvasóknak.
Az újságírónak általában, az ügynökségi újságírónak pedig, mint sokféle médiatermék forrásá-nak külön is komoly feladata a nyelv ápolása, mivel ez a saját specifikus eszköze és médiuma, és ennek koronkénti alakulásaival, például divatos szavak és kifejezések, valamint neologizmusok formájában különösen gyakran konfrontálódik.
 
A sajtóügynökségek kézikönyveket adnak ki munkatársaik számára, amelyekben éppúgy taglal-ják a tudósítások fejrészére vonatkozó minőségi kritériumokat, a stílus és a formai részletek alapszabályait, mint az ügykörök szerinti részletesség és hozzárendelés kérdéseit, valamint a források megbízhatóságával szemben és a szerkesztőségben végzendő ellenőrzéssel szemben támasztott követelményeket.
 
Az ilyen kézikönyvekben az idegen nevek és földrajzi elnevezések helyesírásának szabályai is megtalálhatók. Fontos fejezet foglalkozik a sebesség szerinti prioritásokkal, például „sürgős”, „elsőbbséget élvez” stb.
 
A sajtóban is fordítási tevékenységgel jár a kulturális határok átlépése, egy információnak más kultúrkörbe való átültetése. Ez olyan folyamat, amely információs anyagok kiválasztását és az alkalmas ábrázolásmód (gatekeeping), a helyes kontundencia, azaz szövegek részletességének eldöntését tartalmazza.
 
Az ügynökségek gyakran védelmeznek nemzeti érdekeket vagy egy kultúrkör érdekeit, és ezzel különböző ügynökségek között, a szövegeknek új olvasótábor és hallgatói kör számára történő átdolgozása céljából létrejött együttműködés keretében új prioritások meghatározásának és ki-egészítő információ szolgáltatásának, illetve a célközönség számára más ismertnek feltételezhető információ elhagyásának szükségessége is megjelenik. Sok más területhez hasonlóan itt is igaz, hogy egy szövegnek átkódolási értelemben elvégzett „átültetése” teljesen elégtelen és helytelen lenne. A célmédiumok elvárásainak megfelelő kiigazítás ezért elkerülhetetlen. A fordítói tevé-kenység legtöbbször nem választható el a feladattól, vagyis a különböző forrásokból származó szövegek kiválasztásától és újbóli összeállításától, melynek során az újságíróként dolgozó fordító minden rendelkezésére álló médiumot és – beszélgetések és interjúk során vagy sajtókonferenci-ákon személyesen beszerezhető információk formájában kínálkozó – lehetőséget felhasznál.


Forrás: Christine Gawlas: Handbuch Translation
Szerkesztette: Reha László








A fordit.hu a Magyarországi Fordítóirodák Egyesületének média partnere.