Irányelvek és tudnivalók okiratfordítások készítéséhez
Német gyakorlat: okiratok fordításánál figyelembe veendő tudnivalók.
1. Alkalmazási terület
Ezek az irányelvek és tudnivalók német és idegen nyelvre történő okiratfordítások készítése esetén érvényesek.
2. Felirat
2.1. A fordítást olyan felirattal kell ellátni, amely azt német nyelven „… nyelvről készített hitelesített fordításként”, adott esetben pedig „… nyelvről készített kivonatos hitelesített fordításként” jelöli meg.
2.2. Idegen nyelvre történő fordítások esetén ennek megfelelően értelemszerű, idegen nyelvű felirattal kell ellátni a fordítást.
3. Eredeti okirat / másolat
A forrásnyelv lehet:
3.1. eredeti okirat, ha az utolsó kiállítási megjegyzés eredeti aláírással van ellátva;
3.2. hitelesített másolat / hitelesített fénymásolat, ha az utolsó hitelesítő záradék eredeti aláírással van ellátva;
3.3. hitelesítés nélküli másolat / hitelesítés nélküli fénymásolat, ha az utolsó kiállítási, illetve hitelesítő záradék nem eredeti formájában áll rendelkezésre. A távmásolatok (telefaxok), e-mailek stb. ilyen jellegűnek tekintendők.
4. Teljesség és helyesség (lásd a 21. pontot is)
4.1. A forrásszövegeket teljes terjedelmükben és pontosan kell lefordítani, sem a kiegészítéseket, sem a zárójelbe tett kiegészítéseket nem szabad elhagyni. A fordítás a lehető legjobban feleljen meg az idegen nyelvű szövegnek. Kiadói és nyomdatechnikai utasításokat általában nem kell lefordítani.
4.2. Ha a megbízó kivonatos fordítást kér, akkor a fordításban megfelelő módon jelezni kell a kihagyásokat.
5. Bizonyítványok és diplomák
5.1. Bizonyítványok esetén az iskolatípus, az osztályzatok és a megszerzett szakma megnevezését lehetőleg szó szerint kell lefordítani. Nem feladata a fordítónak, hogy egy, szerinte tartalmilag megfelelő, német megnevezést találjon. Különösen az itteni oktatásügyben alkalmazott – a Baden-Württemberg tartomány oktatási törvényének és az itteni iskoláknál alkalmazott és odaítélt iskolai végzettségek megnevezéseinek (például reáliskolai végzettség, szakiskolai érettségi, szakfőiskolai diploma, szakmai képesítést nyújtó, illetve általános főiskolai diploma stb.) megfelelő – jogi fogalmak használata kerülendő, amennyiben azok nem adódnak egyértelműen és kötelező érvénnyel a külföldi fogalmakból.
5.2. Külföldi iskolai végzettségek német megfelelőjének meghatározása az illetékes hatóságok feladata, nevezetesen az illetékes oktatásügyi minisztériumoké, illetve a kerületi kormányelnökségeké és a Német Szövetségi Köztársaság Állandó Oktatásügyi Konferenciájának a külföldi művelődésügyért felelős berlini központjáé.
5.3 A fordítók által részben különbözőképpen használt fogalmaknak az egyenértékűség (ekvivalencia) meghatározása céljából nem kell minden esetben szükségszerűen egybevágóknak lenniük. Így például a „BREVET D’ETUDES DU PREMIER CYCLE DU SECOND DEGRE” végzettség esetén a „végbizonyítvány az első középiskolai időszakról” vagy „az I. középiskolai fokozat bizonyítványa” fordítások egyaránt megfelelőek lennének. A „DIPLOME DE BACHELIER DE L’ENSEIGNEMENT DU SECOND DEGRE” bizonyítvány például „a második középiskolai fokozat érettségi bizonyítványa” kifejezéssel fordítható le.
6. Formai elrendezés és grafikai megjelenés
6.1. A fordítás formai elrendezése és grafikai megjelenése a lehető legpontosabban hasonlítson a forrásszövegére, mert ez jelentősen megkönnyíti a forrásszöveg és a fordítás összevetését.
6.2. Elkerülhetetlenül szükséges nagyobb eltérések esetén megfelelő utalásokat (például jobbra fent, a bal szélen, függőlegesen stb.) kell elhelyezni. Többoldalas, nem folyamatos szövegű okiratok (például egyetemi leckekönyvek, tengerészek munkakönyvei stb.) esetén az adott szöveg előtt meg kell adni a forrásszöveg megfelelő oldalszámát.
6.3. Nyomtatványok, űrlapok fordítása esetén az üres oszlopokat például „a ford. megjegyz.: nincsenek bejegyzések” szavakkal vagy zárójelbe tett kiegészítéssel: „(……)” kell jelölni.
6.4. A forrásszövegben a - - - sorkitöltő jelekkel lezárt sorokat a fordításban is ennek megfelelően kell lezárni.
7. Feltűnő jegyek
7.1. A fordítandó okiraton látható olyan feltűnő jegyekre (például vakarások, kézzel végzett javítások, törlések stb.), amelyeknek a forrásszöveg valódisága szempontjából jelentőségük lehet, megjegyzésben kell felhívni a figyelmet.
7.2. Az áthúzott, de olvasható részeket is le kell fordítani és – csakúgy mint az eredeti okiratban – áthúzással kell jelölni. Ha az áthúzott részeket a fordító mégsem fordítja le, akkor erre megjegyzésben kell felhívni a figyelmet. Az áthúzott és olvashatatlanná vált helyekre ugyancsak megjegyzésben kell utalni.
8. Íráshordozók és íróeszközök
A fordításhoz használt íráshordozóknak (papír) és íróeszközöknek (tinta, golyóstoll, festékszalag, karbonpapír/indigó stb.) okiratok készítésére alkalmasnak kell lenniük. Kézi bejegyzésekhez okirattintát vagy DIN ISO 12757: 2. rész szerinti tulajdonságokkal bíró golyóstollat, írógéppel történő írás és gépi átíró eljárás esetén pedig DIN 2103 szerinti fekete festékszalagokat és elkenődésmentes karbonpapírt kell használni. A nyomtatóknak a heidenaui székhelyű Papírtechnikai Alapítvány (PTS) által kiadott tanúsítvánnyal kell rendelkezniük. DIN ISO 9706 szerinti öregedési tulajdonságokkal rendelkező DIN 19307 szerinti papírminőség (ASM80) (a közjegyzőkre vonatkozó DONot szolgálati rendszabály 20. §-a, valamint az anyakönyvi tisztviselőkre érvényes szolgálati utasítás 49. § 4. bekezdés 2. pontja és 87. § 5. bekezdés 1. és 2. pontja).
9. Lapok összeerősítése
Ha a fordítás több lapból áll, akkor számozással kell ellátni azokat. A lapok úgy legyenek összeerősítve egymással, hogy a folyamatosság szemmel látható külső sérülés nélkül ne legyen megszakítható. Ellenkező esetben minden lapot el kell látni a hivatalosan kinevezett és esküt tett okiratfordító körbélyegzőjével és kézjegyével.
10. Megjegyzések
A fordító megjegyzéseit a fordított szöveg megfelelő helyén kell elhelyezni és „a ford. megjegyz.” kiegészítéssel kell ellátni. Ha a megjegyzés a forrásszöveg formai elrendezésének és grafikai megjelenésének jelentős megváltoztatása nélkül nem iktatható be, akkor a megjegyzést lábjegyzetként a fordítás végén kell elhelyezni. Idegen nyelvre történő fordítások esetén értelemszerű, idegen nyelvű megjegyzést kell elhelyezni.
11. Hatóságok és bíróságok megnevezései
A hatóságoknak és a bíróságoknak a forrásnyelvben szereplő megnevezéseit (például „Hoge Raad der Nederlanden”, „Cour administrative d’appel”, „Vara Civél da Comarca”) át kell átvenni, majd alattuk megjegyzésben kell lefordítani és szükség esetén magyarázat is fűzhető hozzájuk.
12. Illetékbélyegek és hivatalos bélyegzők
A forrásszövegen látható illetékbélyegeket, bélyegző- és pecsétfeliratokat meg kell említeni. A bélyegzőlenyomatokon szereplő szövegeket általában le kell fordítani vagy legalább értelemszerűen ismertetni kell azokat. A szolgálati pecsétek szövegére ez csak akkor érvényes, ha kétséges a megnevezett kiállító hatóság és a szolgálati pecsét szövege közötti azonosság (vö. a 7.1. ponttal).
Német gyakorlat: okiratok fordításánál figyelembe veendő tudnivalók.
Ezek az irányelvek és tudnivalók német és idegen nyelvre történő okiratfordítások készítése esetén érvényesek.
2. Felirat
2.1. A fordítást olyan felirattal kell ellátni, amely azt német nyelven „… nyelvről készített hitelesített fordításként”, adott esetben pedig „… nyelvről készített kivonatos hitelesített fordításként” jelöli meg.
2.2. Idegen nyelvre történő fordítások esetén ennek megfelelően értelemszerű, idegen nyelvű felirattal kell ellátni a fordítást.
3. Eredeti okirat / másolat
A forrásnyelv lehet:
3.1. eredeti okirat, ha az utolsó kiállítási megjegyzés eredeti aláírással van ellátva;
3.2. hitelesített másolat / hitelesített fénymásolat, ha az utolsó hitelesítő záradék eredeti aláírással van ellátva;
3.3. hitelesítés nélküli másolat / hitelesítés nélküli fénymásolat, ha az utolsó kiállítási, illetve hitelesítő záradék nem eredeti formájában áll rendelkezésre. A távmásolatok (telefaxok), e-mailek stb. ilyen jellegűnek tekintendők.
4. Teljesség és helyesség (lásd a 21. pontot is)
4.1. A forrásszövegeket teljes terjedelmükben és pontosan kell lefordítani, sem a kiegészítéseket, sem a zárójelbe tett kiegészítéseket nem szabad elhagyni. A fordítás a lehető legjobban feleljen meg az idegen nyelvű szövegnek. Kiadói és nyomdatechnikai utasításokat általában nem kell lefordítani.
4.2. Ha a megbízó kivonatos fordítást kér, akkor a fordításban megfelelő módon jelezni kell a kihagyásokat.
5. Bizonyítványok és diplomák
5.1. Bizonyítványok esetén az iskolatípus, az osztályzatok és a megszerzett szakma megnevezését lehetőleg szó szerint kell lefordítani. Nem feladata a fordítónak, hogy egy, szerinte tartalmilag megfelelő, német megnevezést találjon. Különösen az itteni oktatásügyben alkalmazott – a Baden-Württemberg tartomány oktatási törvényének és az itteni iskoláknál alkalmazott és odaítélt iskolai végzettségek megnevezéseinek (például reáliskolai végzettség, szakiskolai érettségi, szakfőiskolai diploma, szakmai képesítést nyújtó, illetve általános főiskolai diploma stb.) megfelelő – jogi fogalmak használata kerülendő, amennyiben azok nem adódnak egyértelműen és kötelező érvénnyel a külföldi fogalmakból.
5.2. Külföldi iskolai végzettségek német megfelelőjének meghatározása az illetékes hatóságok feladata, nevezetesen az illetékes oktatásügyi minisztériumoké, illetve a kerületi kormányelnökségeké és a Német Szövetségi Köztársaság Állandó Oktatásügyi Konferenciájának a külföldi művelődésügyért felelős berlini központjáé.
5.3 A fordítók által részben különbözőképpen használt fogalmaknak az egyenértékűség (ekvivalencia) meghatározása céljából nem kell minden esetben szükségszerűen egybevágóknak lenniük. Így például a „BREVET D’ETUDES DU PREMIER CYCLE DU SECOND DEGRE” végzettség esetén a „végbizonyítvány az első középiskolai időszakról” vagy „az I. középiskolai fokozat bizonyítványa” fordítások egyaránt megfelelőek lennének. A „DIPLOME DE BACHELIER DE L’ENSEIGNEMENT DU SECOND DEGRE” bizonyítvány például „a második középiskolai fokozat érettségi bizonyítványa” kifejezéssel fordítható le.
6. Formai elrendezés és grafikai megjelenés
6.1. A fordítás formai elrendezése és grafikai megjelenése a lehető legpontosabban hasonlítson a forrásszövegére, mert ez jelentősen megkönnyíti a forrásszöveg és a fordítás összevetését.
6.2. Elkerülhetetlenül szükséges nagyobb eltérések esetén megfelelő utalásokat (például jobbra fent, a bal szélen, függőlegesen stb.) kell elhelyezni. Többoldalas, nem folyamatos szövegű okiratok (például egyetemi leckekönyvek, tengerészek munkakönyvei stb.) esetén az adott szöveg előtt meg kell adni a forrásszöveg megfelelő oldalszámát.
6.3. Nyomtatványok, űrlapok fordítása esetén az üres oszlopokat például „a ford. megjegyz.: nincsenek bejegyzések” szavakkal vagy zárójelbe tett kiegészítéssel: „(……)” kell jelölni.
6.4. A forrásszövegben a - - - sorkitöltő jelekkel lezárt sorokat a fordításban is ennek megfelelően kell lezárni.
7. Feltűnő jegyek
7.1. A fordítandó okiraton látható olyan feltűnő jegyekre (például vakarások, kézzel végzett javítások, törlések stb.), amelyeknek a forrásszöveg valódisága szempontjából jelentőségük lehet, megjegyzésben kell felhívni a figyelmet.
7.2. Az áthúzott, de olvasható részeket is le kell fordítani és – csakúgy mint az eredeti okiratban – áthúzással kell jelölni. Ha az áthúzott részeket a fordító mégsem fordítja le, akkor erre megjegyzésben kell felhívni a figyelmet. Az áthúzott és olvashatatlanná vált helyekre ugyancsak megjegyzésben kell utalni.
8. Íráshordozók és íróeszközök
A fordításhoz használt íráshordozóknak (papír) és íróeszközöknek (tinta, golyóstoll, festékszalag, karbonpapír/indigó stb.) okiratok készítésére alkalmasnak kell lenniük. Kézi bejegyzésekhez okirattintát vagy DIN ISO 12757: 2. rész szerinti tulajdonságokkal bíró golyóstollat, írógéppel történő írás és gépi átíró eljárás esetén pedig DIN 2103 szerinti fekete festékszalagokat és elkenődésmentes karbonpapírt kell használni. A nyomtatóknak a heidenaui székhelyű Papírtechnikai Alapítvány (PTS) által kiadott tanúsítvánnyal kell rendelkezniük. DIN ISO 9706 szerinti öregedési tulajdonságokkal rendelkező DIN 19307 szerinti papírminőség (ASM80) (a közjegyzőkre vonatkozó DONot szolgálati rendszabály 20. §-a, valamint az anyakönyvi tisztviselőkre érvényes szolgálati utasítás 49. § 4. bekezdés 2. pontja és 87. § 5. bekezdés 1. és 2. pontja).
9. Lapok összeerősítése
Ha a fordítás több lapból áll, akkor számozással kell ellátni azokat. A lapok úgy legyenek összeerősítve egymással, hogy a folyamatosság szemmel látható külső sérülés nélkül ne legyen megszakítható. Ellenkező esetben minden lapot el kell látni a hivatalosan kinevezett és esküt tett okiratfordító körbélyegzőjével és kézjegyével.
10. Megjegyzések
A fordító megjegyzéseit a fordított szöveg megfelelő helyén kell elhelyezni és „a ford. megjegyz.” kiegészítéssel kell ellátni. Ha a megjegyzés a forrásszöveg formai elrendezésének és grafikai megjelenésének jelentős megváltoztatása nélkül nem iktatható be, akkor a megjegyzést lábjegyzetként a fordítás végén kell elhelyezni. Idegen nyelvre történő fordítások esetén értelemszerű, idegen nyelvű megjegyzést kell elhelyezni.
11. Hatóságok és bíróságok megnevezései
A hatóságoknak és a bíróságoknak a forrásnyelvben szereplő megnevezéseit (például „Hoge Raad der Nederlanden”, „Cour administrative d’appel”, „Vara Civél da Comarca”) át kell átvenni, majd alattuk megjegyzésben kell lefordítani és szükség esetén magyarázat is fűzhető hozzájuk.
12. Illetékbélyegek és hivatalos bélyegzők
A forrásszövegen látható illetékbélyegeket, bélyegző- és pecsétfeliratokat meg kell említeni. A bélyegzőlenyomatokon szereplő szövegeket általában le kell fordítani vagy legalább értelemszerűen ismertetni kell azokat. A szolgálati pecsétek szövegére ez csak akkor érvényes, ha kétséges a megnevezett kiállító hatóság és a szolgálati pecsét szövege közötti azonosság (vö. a 7.1. ponttal).
PÉLDA:
A dél-amerikai okiratokon majdnem mindig többféle hatóságtól származó aláírás-hitelesítés található, végül azonban majdnem mindig ott szerepel az adott országban működő német követség által kiadott főhitelesítés is. Ha megvan ez a főhitelesítés (okirat-hitelesítés), akkor elegendő utalást tenni a különböző aláírás-hitelesítésekre, valamint a német követség főhitelesítésére.
13. Hitelesítő záradékok
A hitelesítő záradékokat le kell fordítani.
14. Lakcím-adatok
A lakcímben szereplő megnevezéseket nem kell lefordítani. Nem latin írásjegyek használata esetén transzliteráció (betű szerinti átírás) vagy transzkripció (átírás) útján át kell írni azokat (lásd a 19. pontot is).
15. Számok és dátumok
15.1. A számokat változatlan formában (például római vagy arab számjegyekkel) át kell venni.
15.2. A dátumban szereplő számjegyek sorrendjét a célnyelvben szokásos dátumelőírások szerint (például Németországban a DIN 5008 szabvány szerint) kell elrendezni.
15.3. Ha a forrásszövegben a számokat szöveges formában adták meg, akkor azoknak a fordításban is szöveges formában kell szerepelniük.
15.4. Ha a dátumot más országban érvényes időszámításban adták meg, akkor az átszámítást megjegyzés formájában kell közölni.
16. Rövidítések
A rövidítések helyett azok teljes szövegét kell lefordítani. Ha ez nem lehetséges, akkor megjegyzésben fel kell hívni a figyelmet erre (például: „A rövidítés a rendelkezésre álló eszközökkel nem oldható fel; a ford. megjegyz.”).
17. Íráshibák
A forrásszövegben előforduló íráshibákat – amennyiben azokat a fordításban, az eredeti írásmódban kell visszaadni – nem kell helyesbíteni. Azonban megjegyzés formájában utalni kell azokra.
18. Személynevek
18.1. A személyneveket, a nemesi előneveket is beleértve, soha nem kell fordítani, hanem az eredeti írásmóddal, az adott idegen nyelvben szokásos valamennyi diakritikus karakterrel kell leírni. Megfelelőképpen ugyanez érvényes az akadémiai fokozatokra is, ahol azokat szükség esetén ilyenként kell felismerhetővé tenni a személynevekkel való összetévesztés megelőzése érdekében.
18.2. Ha idegen nyelvű személyneveknél az előnév és a családnév nem különböztethető meg egyértelműen egymástól, akkor a nevek rangviszonyát szükség esetén megjegyzésben kell tisztázni.
18.3. Ha forrásnyelv nem latin írásjegyeket használ, akkor a következők érvényesek (vö. 14. sz. CIEC-egyezmény; a német legfelsőbb bíróság 1993. 10. 27-én hozott határozata, ZB 91/93; az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes általános szolgálati utasítás 49. §-a):
18.3.1. Ha az érintett személy valamilyen belföldi vagy külföldi anyakönyvi okirat, vagy egyéb okirat alapján, elsősorban az útlevele alapján bizonyítja nevének latin betűs írásmódra történt bizonyos fordítását, akkor ezt a fordítást kell átvenni. Mindazonáltal az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes szolgálati utasítás 49. § 2. bekezdés 3. pontja a 14. sz. CIEC-egyezmény egyértelmű szó szerinti szövegével szemben az „egyéb okirat” fogalmát „az érintett személy hazai államának egy másik hivatalos okiratára” korlátozza.
18.3.2. Ha nem történik meg a 18.3.1. pont értelmében vett bizonyítás, akkor a nevet, amennyire csak lehetséges, transzliterációval (betű szerinti átírással) kell átírni. Ha léteznek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által ajánlott szabványok, akkor alkalmazni kell azokat.
Jelenleg a következő ISO-szabványok tartalmaznak ajánlásokat a transzliterációra:
ISO R 9 szláv cirill betűkhöz
ISO R 233 arab betűkhöz
ISO R 259 héber íráshoz
ISO R 843 görög betűkhöz
A következő szabványok alkalmazhatók:
„ISO transzliterációs szabványok külföldi írások latin betűs formára való átalakításához”: Anyakönyvügyi kiadó, Hanauer Landstraße, 60314 Frankfurt am Main.
18.3.3. Ha az idegen nyelv nem engedi meg a transzliterációt, akkor a nevet és az egyéb szavakat hangzásuk és a német helyesírás hangszabályai (fonetikus átírás) szerint kell beírni (az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes szolgálati utasítás 49. § 2. bekezdés 4. pontja).
18.3.4. Egy megjegyzésben utalni kell arra, hogy min alapul a név fordítása.
(Példa: „a ford. megjegyz.: Az érintett személy nevének a fordításban használt transzliterációja annak útleveléből lett átvéve. Az ISO R … szerinti transzliterációnak a következő eredménye lenne: „………….”.”)
19. Helység- és államnevek
19.1. Német nyelvre történő fordítások esetén a helységnevek vagy más földrajzi megnevezések számára az idegen nyelvű írásmódot kell átvenni. Ha létezik azoknak általánosan elterjedt német megnevezése, akkor az használható (például Duden: „Földrajzi nevek szótára” alapján). Az idegen nyelvű írásmódot – adott esetben transzliterációként vagy transzkripcióként – megjegyzésben kell megadni. A 18.3.2. és a 18.3.3. pontok értelemszerűen érvényesek.
19.2. Amennyiben a helységnevek, illetve a földrajzi megnevezések megváltoztak, és a fordítónak tudomása van erről, akkor azt megjegyzésben a „korábban”, illetve a „most”, illetve a „…-tól” vagy „…-ig” kiegészítéssel kell megadnia.
19.3. Idegen nyelvre történő fordítások esetén értelemszerűen kell eljárni. A célnyelv fordítási szabályai változatlanok.
19.4. A külügyminisztérium által kiadott „A külföldi államnevek jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaságban való hivatalos használatra” című kiadványt az aktuális államnevek német nyelvre való fordítása során figyelembe kell venni. A megváltozott vagy megszűnt államneveket az okiratban feltüntetett eredeti formájukban kell leírni (például: a „Görög királyság” megnevezést nem szabad „Görög köztársaságra” aktualizálni).
20. Személyi állapotról szóló hivatalos többnyelvű okirat
Ha egy személyi állapotról szóló hivatalos okiratot a 16. sz. CIEC-egyezményt aláíró valamelyik állam (Németország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Svájc, Törökország, Szlovénia, Horvátország, valamint az utódállam-nyilatkozat alapján a korábbi jugoszláv köztársaság Macedónia, Bosznia-Hercegovina és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) állította ki, és az nem tartalmaz széljegyzetet, úgy fel kell hívni a megbízó figyelmét arra, hogy az illető anyakönyvi hivatal ezt a személyi állapotról szóló hivatalos okiratot több nyelven, francia / német / angol / spanyol / görög / olasz / holland / portugál / török / szerb-horvát nyelven is kiállítja.
21. Hitelesítő záradék formája
21.1. A hitelesítő záradékot a fordítás végén kell elhelyezni. Utalást kell tartalmaznia az eredeti fordítandó anyagra, továbbá igazolnia kell a fordítás helyességét és teljes körűségét.
MINTA:
„A számomra eredeti példány (vagy: hitelesített másolat) vagy másolat formájában átadott, francia (vagy: angol, spanyol stb.) nyelven írt okirat fenti fordítása helyes és teljes.”
Meg kell adni a fordítás készítésének helyét és időpontját. A fordítást alá kell írni és szükség esetén egy olyan 4 cm átmérőjű körbélyegzővel is le kell bélyegezni, amely a körfeliratán a fordító nevét és székhelyét (esetleg címét), a közepén pedig a „Baden-Württemberg tartomány hivatalosan kinevezett és esküt tett ….. nyelvű okiratfordítója” megnevezést tartalmazza. A körbélyegzőn a név és a megnevezés helye minden további nélkül felcserélhető. A versenyhelyzet miatt a teljes cím megadása nem jelent megalkuvást, ha a fordító alvállalkozói viszony keretében dolgozik.
Ha egy okiratfordító több nyelven végzendő fordításra kapott hivatalos kinevezést, akkor a körbélyegzőben valamennyi nyelv feltüntethető. Ha helyhiány miatt erre nincs lehetőség, akkor az okiratfordító mindegyik nyelvhez külön bélyegzőt használjon. Az ilyen körbélyegző használatára Baden-Württemberg tartományban nincs előírás. Mindenesetre célszerű használni.
21.2. Idegen nyelvre készített fordítások esetén egy értelemszerű, idegen nyelvű igazoló megjegyzést kell feltüntetni. Ha csak német nyelvű körbélyegzővel rendelkezik a fordító, úgy ajánlatos a megfelelő nyelven legalább egy utalást tenni az okiratfordító felesketett voltára és hivatalos kinevezésére.
22. Közreműködési tilalom, kizárási okok
A közjegyzőként való közreműködés tilalmára vonatkozó előírásokat (a Szövetségi Törvénytárban /I. kötet 15123. oldal/ 1969. 08. 28-án megjelent okiratba foglalási törvény 3. §-a) és a közjegyző kizárását előidéző okokat (okiratba foglalási törvény 6. §-a) értelemszerűen figyelembe kell venni.
Fordította: Fekete Imre
Bár a fenti „Irányelvek és tudnivalók okiratfordítások készítéséhez” című anyag természetesen a Német Tolmácsok és Fordítók Egyesülete Baden-Württemberg tartományi szervezetének tagjaira érvényes, véleményünk szerint számos, adaptálás után hasznosítható ajánlást tartalmaz és jól hasznosítható Magyarországon is okiratok fordítása során. Ehhez kapcsolódó információkat lásd még a Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete Fordítói ABC kiadványsorozatának harmadik kötetében (Fordítástechnikai útmutató – Különböző szövegtípusok fordítása).
A szerkesztő megjegyzése
13. Hitelesítő záradékok
A hitelesítő záradékokat le kell fordítani.
14. Lakcím-adatok
A lakcímben szereplő megnevezéseket nem kell lefordítani. Nem latin írásjegyek használata esetén transzliteráció (betű szerinti átírás) vagy transzkripció (átírás) útján át kell írni azokat (lásd a 19. pontot is).
15. Számok és dátumok
15.1. A számokat változatlan formában (például római vagy arab számjegyekkel) át kell venni.
15.2. A dátumban szereplő számjegyek sorrendjét a célnyelvben szokásos dátumelőírások szerint (például Németországban a DIN 5008 szabvány szerint) kell elrendezni.
15.3. Ha a forrásszövegben a számokat szöveges formában adták meg, akkor azoknak a fordításban is szöveges formában kell szerepelniük.
15.4. Ha a dátumot más országban érvényes időszámításban adták meg, akkor az átszámítást megjegyzés formájában kell közölni.
16. Rövidítések
A rövidítések helyett azok teljes szövegét kell lefordítani. Ha ez nem lehetséges, akkor megjegyzésben fel kell hívni a figyelmet erre (például: „A rövidítés a rendelkezésre álló eszközökkel nem oldható fel; a ford. megjegyz.”).
17. Íráshibák
A forrásszövegben előforduló íráshibákat – amennyiben azokat a fordításban, az eredeti írásmódban kell visszaadni – nem kell helyesbíteni. Azonban megjegyzés formájában utalni kell azokra.
18. Személynevek
18.1. A személyneveket, a nemesi előneveket is beleértve, soha nem kell fordítani, hanem az eredeti írásmóddal, az adott idegen nyelvben szokásos valamennyi diakritikus karakterrel kell leírni. Megfelelőképpen ugyanez érvényes az akadémiai fokozatokra is, ahol azokat szükség esetén ilyenként kell felismerhetővé tenni a személynevekkel való összetévesztés megelőzése érdekében.
18.2. Ha idegen nyelvű személyneveknél az előnév és a családnév nem különböztethető meg egyértelműen egymástól, akkor a nevek rangviszonyát szükség esetén megjegyzésben kell tisztázni.
18.3. Ha forrásnyelv nem latin írásjegyeket használ, akkor a következők érvényesek (vö. 14. sz. CIEC-egyezmény; a német legfelsőbb bíróság 1993. 10. 27-én hozott határozata, ZB 91/93; az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes általános szolgálati utasítás 49. §-a):
18.3.1. Ha az érintett személy valamilyen belföldi vagy külföldi anyakönyvi okirat, vagy egyéb okirat alapján, elsősorban az útlevele alapján bizonyítja nevének latin betűs írásmódra történt bizonyos fordítását, akkor ezt a fordítást kell átvenni. Mindazonáltal az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes szolgálati utasítás 49. § 2. bekezdés 3. pontja a 14. sz. CIEC-egyezmény egyértelmű szó szerinti szövegével szemben az „egyéb okirat” fogalmát „az érintett személy hazai államának egy másik hivatalos okiratára” korlátozza.
18.3.2. Ha nem történik meg a 18.3.1. pont értelmében vett bizonyítás, akkor a nevet, amennyire csak lehetséges, transzliterációval (betű szerinti átírással) kell átírni. Ha léteznek a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által ajánlott szabványok, akkor alkalmazni kell azokat.
Jelenleg a következő ISO-szabványok tartalmaznak ajánlásokat a transzliterációra:
ISO R 9 szláv cirill betűkhöz
ISO R 233 arab betűkhöz
ISO R 259 héber íráshoz
ISO R 843 görög betűkhöz
A következő szabványok alkalmazhatók:
„ISO transzliterációs szabványok külföldi írások latin betűs formára való átalakításához”: Anyakönyvügyi kiadó, Hanauer Landstraße, 60314 Frankfurt am Main.
18.3.3. Ha az idegen nyelv nem engedi meg a transzliterációt, akkor a nevet és az egyéb szavakat hangzásuk és a német helyesírás hangszabályai (fonetikus átírás) szerint kell beírni (az anyakönyvi tisztviselőkre és felügyeleti hatóságaikra érvényes szolgálati utasítás 49. § 2. bekezdés 4. pontja).
18.3.4. Egy megjegyzésben utalni kell arra, hogy min alapul a név fordítása.
(Példa: „a ford. megjegyz.: Az érintett személy nevének a fordításban használt transzliterációja annak útleveléből lett átvéve. Az ISO R … szerinti transzliterációnak a következő eredménye lenne: „………….”.”)
19. Helység- és államnevek
19.1. Német nyelvre történő fordítások esetén a helységnevek vagy más földrajzi megnevezések számára az idegen nyelvű írásmódot kell átvenni. Ha létezik azoknak általánosan elterjedt német megnevezése, akkor az használható (például Duden: „Földrajzi nevek szótára” alapján). Az idegen nyelvű írásmódot – adott esetben transzliterációként vagy transzkripcióként – megjegyzésben kell megadni. A 18.3.2. és a 18.3.3. pontok értelemszerűen érvényesek.
19.2. Amennyiben a helységnevek, illetve a földrajzi megnevezések megváltoztak, és a fordítónak tudomása van erről, akkor azt megjegyzésben a „korábban”, illetve a „most”, illetve a „…-tól” vagy „…-ig” kiegészítéssel kell megadnia.
19.3. Idegen nyelvre történő fordítások esetén értelemszerűen kell eljárni. A célnyelv fordítási szabályai változatlanok.
19.4. A külügyminisztérium által kiadott „A külföldi államnevek jegyzéke a Német Szövetségi Köztársaságban való hivatalos használatra” című kiadványt az aktuális államnevek német nyelvre való fordítása során figyelembe kell venni. A megváltozott vagy megszűnt államneveket az okiratban feltüntetett eredeti formájukban kell leírni (például: a „Görög királyság” megnevezést nem szabad „Görög köztársaságra” aktualizálni).
20. Személyi állapotról szóló hivatalos többnyelvű okirat
Ha egy személyi állapotról szóló hivatalos okiratot a 16. sz. CIEC-egyezményt aláíró valamelyik állam (Németország, Ausztria, Belgium, Spanyolország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Portugália, Svájc, Törökország, Szlovénia, Horvátország, valamint az utódállam-nyilatkozat alapján a korábbi jugoszláv köztársaság Macedónia, Bosznia-Hercegovina és a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság) állította ki, és az nem tartalmaz széljegyzetet, úgy fel kell hívni a megbízó figyelmét arra, hogy az illető anyakönyvi hivatal ezt a személyi állapotról szóló hivatalos okiratot több nyelven, francia / német / angol / spanyol / görög / olasz / holland / portugál / török / szerb-horvát nyelven is kiállítja.
21. Hitelesítő záradék formája
21.1. A hitelesítő záradékot a fordítás végén kell elhelyezni. Utalást kell tartalmaznia az eredeti fordítandó anyagra, továbbá igazolnia kell a fordítás helyességét és teljes körűségét.
MINTA:
„A számomra eredeti példány (vagy: hitelesített másolat) vagy másolat formájában átadott, francia (vagy: angol, spanyol stb.) nyelven írt okirat fenti fordítása helyes és teljes.”
Meg kell adni a fordítás készítésének helyét és időpontját. A fordítást alá kell írni és szükség esetén egy olyan 4 cm átmérőjű körbélyegzővel is le kell bélyegezni, amely a körfeliratán a fordító nevét és székhelyét (esetleg címét), a közepén pedig a „Baden-Württemberg tartomány hivatalosan kinevezett és esküt tett ….. nyelvű okiratfordítója” megnevezést tartalmazza. A körbélyegzőn a név és a megnevezés helye minden további nélkül felcserélhető. A versenyhelyzet miatt a teljes cím megadása nem jelent megalkuvást, ha a fordító alvállalkozói viszony keretében dolgozik.
Ha egy okiratfordító több nyelven végzendő fordításra kapott hivatalos kinevezést, akkor a körbélyegzőben valamennyi nyelv feltüntethető. Ha helyhiány miatt erre nincs lehetőség, akkor az okiratfordító mindegyik nyelvhez külön bélyegzőt használjon. Az ilyen körbélyegző használatára Baden-Württemberg tartományban nincs előírás. Mindenesetre célszerű használni.
21.2. Idegen nyelvre készített fordítások esetén egy értelemszerű, idegen nyelvű igazoló megjegyzést kell feltüntetni. Ha csak német nyelvű körbélyegzővel rendelkezik a fordító, úgy ajánlatos a megfelelő nyelven legalább egy utalást tenni az okiratfordító felesketett voltára és hivatalos kinevezésére.
22. Közreműködési tilalom, kizárási okok
A közjegyzőként való közreműködés tilalmára vonatkozó előírásokat (a Szövetségi Törvénytárban /I. kötet 15123. oldal/ 1969. 08. 28-án megjelent okiratba foglalási törvény 3. §-a) és a közjegyző kizárását előidéző okokat (okiratba foglalási törvény 6. §-a) értelemszerűen figyelembe kell venni.
Fordította: Fekete Imre
Bár a fenti „Irányelvek és tudnivalók okiratfordítások készítéséhez” című anyag természetesen a Német Tolmácsok és Fordítók Egyesülete Baden-Württemberg tartományi szervezetének tagjaira érvényes, véleményünk szerint számos, adaptálás után hasznosítható ajánlást tartalmaz és jól hasznosítható Magyarországon is okiratok fordítása során. Ehhez kapcsolódó információkat lásd még a Magyarországi Fordítóirodák Egyesülete Fordítói ABC kiadványsorozatának harmadik kötetében (Fordítástechnikai útmutató – Különböző szövegtípusok fordítása).
A szerkesztő megjegyzése
